Az operák műfajilag átmenetet képviselnek próza színházi előadások és a hangversenytermek elmélyült koncertjei között. Megtartva a prózai színházak ünnepélyes látványosságát, de ugyanakkor feltételezve a zenéről, zeneszerzőkről, stílusokról, énekesekről és karmesterekről szóló elvont tudást is, s ezzel előidézve bizonyos társadalmi diff erenciálódást.
Az opera a színház egy lehetséges formája is volt. Az a régi metafora, mely szerint a színház tükör, azaz a külső világ foglalata kicsiben, igaz az operára is, ahol a társadalmi reprezentáció tudatos formában jelenik meg.
A társadalmi változások során az opera az ún. szellemi elit találkozóhelyévé vált. Európa híres operaházai – amelyeket az előadók részletesen is bemutattak – az adott ország társadalmi és politikai berendezkedése szerint töltöttek be más és más szerepet a kontinens kultúrájában.