A Habsburg Történeti Intézet ez alkalommal a Szépművészeti Múzeummal és a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért egyesülettel közösen állított össze egy programot.
A konferencia témája a vállalati és társadalmi felelősségvállalás történeti szempontok szerinti összehasonlítása és aktuális gyakorlata volt – ilyen megközelítésben talán első ízben Magyarországon.
Az első rész előadásai a magyar mecenatúra történetéről és mecénásairól szóltak. A 20. század elején a tőke tulajdona és a tőke működtetése (menedzsment) még kevésbé vált el, mint napjainkban. Akkor természetes volt a nagytőkés/gyáriparos vagy bankár részéről a helyi közösség támogatása vagy munkásai szociális helyzetének javítása.
Rendezvényünk alapgondolata az volt, hogy összehasonlítsuk a korabeli gyakorlatot a mai vállalatvezetők és cégtulajdonosok értékrendjével és motivációival, ezért kerekasztal-beszélgetésre hívtuk az üzleti élet prominenseit és házigazdánknak, a Szépművészeti Múzeumnak az igazgatóját.
A helyszín, pedig keresve se lehetett volna találóbb, mint a Szépművészeti Múzeum, melynek létrejötte a kor egyik mecénásának (is) köszönhető és gyűjteményének alapja részben Esterházy Miklós festményei és műtárgyai közül kerültek ki.