Ausztria és a többi utódállam eltérő módon élték meg a függetlenedést. Ausztria a II. világháború végére megszilárdította a köztársasági államformát. Magyarország és szomszédai a kommunizmus diktatúráját csak a 20. század végére tudták legyőzni. Ezeknek a közép-európai országoknak közös a sorsa abból a szempontból, hogy hoszszú, több évszázados politikai berendezkedés és egy nagy államszövetség felbomlása után, kellett megküzdeniük a „kisállam” léttel, ahol a köztársasági államforma kialakításához nem állt rendelkezésükre túl sok történelmi példa.
Most 2010-ben, amikor 20 éve demokratikus köztársaságban élünk – s ez ma már természetesnek számít – sokszor nem gondolunk az idáig elvezető közel 200 éves útra. A magyar történelemben az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején már megjelenik a köztársasági gondolat az irodalomban, pl: Petőfi verseiben. 1918-ban ugyan többen magukévá tették a forradalom eszmeiségét, ebben azonban az összetartó erőt főleg az Ausztriától való függetlenedés vágya jelentette. A második Magyar Köztársaság kikiáltásakor Magyarországnak lényegében nincs szuverenitása, így a köztársasági eszme sem tud kiteljesedni. 1956 célkitűzései ismertek: a szabadságjogokon alapuló parlamenti demokrácia kivívása, azonban még 33 évet várat magára.